Laurával találkoztam ma :) Korábban megkértem, hogy nem csinálna-e Kolosnak egy Cheburáskát :) Elvállalta, és még csak semmit sem kért érte. Szóval kénytelen leszek magam kitalálni valamit.
Pláne, hogy mekkora sikere volt ma! Nem bírtam ki, hogy a szülinapján adjam oda, annyira édes volt, és valahogy tudtam, hogy Kolos imádni fogja. Na mikor meglátott vele, már akkor fülig szaladt a szája! Aztán egyfolytában röhögött, ezzel játszik még most is. Ezzel akar aludni, meg az oviba is viszi majd be alváshoz :) Szerintem nem láttam még ennyire örülni semminek. Se egy vonatnak, se egy autónak, se egy villamosnak. Ki gondolta volna, hogy ilyen egyszerű dolog így megtetszik neki :) Ja természetesen most is azt nézik youtube-on.
Egyetlen baj van vele, hogy összevesztek rajta Botonddal :-D Ehhez hozzá tartozik, hogy Botond semmilyen plüss játékkal nem törődik, sohasem aludt semmivel, nem szeret semmit sem ölelgetni. Max engem :) Na hát rövid idő alatt akkora hisztit csapott, hogy nem nézheti meg, hogy ihaj. Aztán Kolos egy kis időre átadta, na végig szorongatta, odacsapott, ha Kolos vissza akarta kérni. Ölelgette, meg szorongatta a fülét, minden testérészét elmondta, hogy mi micsoda rajta. És természetesen nem akarta vissza sem adni.
Persze tök izgultam mielőtt találkoztunk Laurával, rájöttem, hogy én meg sem fogom ismerni :-D Hiszen nem igazán szerepel a képein :) De aztán rájöttem, hogy én annyit tettem fel, csak megismer már :-D Sajnos nem sokat tudtunk beszélni, mert nekem meetingre kellett rohannom. De olyan aranyos volt :-D Megölelt a végén, úgyhogy ugrándozva boldogan mentem vissza az irodába :)
Laura, köszönöm még egyszer! :)
Ja azt el is felejtettem mondani, hogy bent a melóban is nagy sikere volt. Többen is ismerték. Zé, Jani... :) Vagyim meg a meetingen jött oda, hogy hallotta fél füllel, hogy mindenki Cheburáskáról beszél, és elment megnézni az asztalomhoz :) Egyből mindenki az orosz nyelvtanulás régi szép idejéről kezdett mesélni :)
