Ezzel jól megszenvedtem. A hímzés része már nagyon régóta készen van. Egyszerűen a gyöngyözés nem ment. Elkezdtem múlt héten anyósoméknál, ott két szál láthatatlan cérnát elhímeztem. Azóta meg csak húztam halogattam. Még egy szálat megkezdtem, azt vagy három nap alatt varrtam el, ma varrtam el a végét.
Végül úgy döntöttem, hogy nem érdekel, hogy nem a legtökéletesebb így, de ha a láthatatlan cérnát erőltettem, akkor nem lesz kész ebben az évezredben sem. Utálom, hogy ráakad a már rávarrt gyöngyökre, és van hogy észre sem veszem, van hogy nem húzom meg annyira, hogy szépen illeszkedjen, és jóval később veszem észre, hogy jé, lóg a gyöngy, nem látom, hogy a tűben van, hogy hol jön fel az anyagból, hogy hova menjen le. És még ott ahol van helye a hímzés között, ott csak csak meg lehet találni, de mikor csak így az anyagon kell a semmibe belevarrni, és leszámolni a következő gyöngy helyét, na az rémálom. És biztos az sem segített, hogy tél van, rosszak a fényviszonyok. Meg azt sem veszem észre, ha kicsúszik a tűből, ami tök könnyen megtörténik. Nem tudom, hogy hány próbát teszek még ezzel a fonallal, talán még majd jó időben kipróbálom, aztán ha nem akkor elpasszolom annak akinek kell. Ettől csak megutálom a gyöngyözést.
De íme, készen az egész:
Múltkor így festett
Egészben
Feje meg a szárnya
Szárnya
Lábánál a gyöngyök
